Könnyűszerkezetes falkapcsolatok

A főfalakról már volt szó, de egy épületet – ideális esetben könnyűszerkezetest is – nem csak főfalakból, hanem válaszfalakból is építünk. A válaszfalak lehetséges és szükséges szerkezetéről majd egy másik bejegyzésben lesz szó, most a főfalak és a válaszfalak kapcsolatáról ejtsünk néhány szót.


Alapszabályként rögzítsük, hogy ezeket a falkapcsolatokat már a főfalak szerkezetének kialakításakor el kell készítenünk: megfelelő fogadószerkezetre van szükség a stabil – és igen! – hang- tűz- és hőgátló rendszer felépítéséhez.

Elég meghökkentő gyakorlat, amikor a válaszfalak kereteit egyszerűen ütköztetik a főfalhoz a méretpontos csatlakozás helyén, majd az indítópallókhoz odalent, a zárópallóhoz pedig odafent 1-2 szeggel/csavarral rögzítik. (Szerencsésebb esetben a főfal ki van blokkolva – erről is később -, na akkor ott is kap 1-2 csavart.) A két fal csatlakozási pontja mögött ott lesz a hőszigetelés, aztán már csak az OSB jön…. Az egész csomópontot két-három ponton néhány kötőelem tartja. A sarokmegoldásoknál már bemutatott, a belső gipszkartonokat tartó sarkok nem jönnek létre, ilyenkor szoktak a “mesterek” futóra felpatkolni egy lécet, hogy legyen,amire támaszkodik a sarkon a karton. Leleményes és olcsósított megoldásnak tűnik, ugyanakkor sem épületszerkezetileg, sem tűzvédelmileg nem igazán elfogadható.

A képen lerajzoltam a helyes és a barkácsszakkörös megoldást is. A helyes kialakítás esetén ne feledkezzünk meg a “vályú” külső oldalán kialakuló, a rajzon sárgával jelzett holttérről: a szerkezet külső burkolása előtt ezt szigetelni kell!

Elfogadott alternatív megoldás még az lehet, ha a válaszfal csatlakozás két oldalán lévő stud-ok közé – legalább 625 mm-es osztásban – vízszintesen, élére állított elemekkel “létrát” építünk be, jelentősen megnövelve ezzel a csatlakozó felületeket, azok szilárdságát. Tűzvédelmi szempontból ez a megoldás hiányosabb, nem is rajzoltam le, nem javasolom.

Leave a Comment