Faanyagvédelem 1.

A fa természetes anyag, kinek építőanyag, kinek-minek táplálék, vagy lakóhely.
Igen, itt a rovarokról és gombákról lenne szó.
Főszabályként szögezzük le: faanyagvédelem nélkül épületfát beépíteni tilos!
A nagy kérdés csak az, hogy ki, mivel, hol, mikor (és persze mennyiért)?

A régi szép időkben – beszéljünk a 2013 előtti időkről – az építkezésen ástak egy hosszú gödröt, tettek bele fóliát, beleöntötték a Tetol nevű szert, aztán lekesedéstől függően mártották, vagy áztatták (akinek zakson, hogy melyik micsoda, az képzelje el a lábát egy lavór forróvízzel…ugye, nem mindegy?).
Vagy még ennél is extrémebb módon Pista bácsi, az ácsmester felküldte egy háti permetezővel az egyik segédet, aki össze(vissza)fújta a vegyszert mindenre, ami fának látszott: favédelem pipa! Megjegyzem, hogy a közösségi oldalakon ma is van fent olyan, egyébként a képei alapján nem rosszul dolgozó kolléga, aki a mai napig ez utóbbit érti faanyagvédelmi technológián…..

Ha már tételmondatokat írunk le, mint fentebb az épületfáról, akkor jöjjön egy következő: a kivitelezőnek a jelenlegi szabályok között vegyszeres faanyagvédelmi tevékenységre nincs engedélye! Nem lehet, nyolc éve megváltozott a jogszabály.
Vagyis ilyen tevékenységet kizárólag fatelepeken (márakinek van erre engedélye) lehet végezni, az építkezésre a teljesítménynyilatkozattal (na erről is beszélni kell még!) ellátott, kezelt faanyag érkezik/érkezhet. Jah igen, ez benne lesz az anyag árában…..
Természetesen nálunk, kivitelezőknél is van némi favédőszer, ezt azonban csak az előkezelt faanyag általunk vágott, gyalult felületein van jogunk alkalmazni.
Aki ezektől a szabályoktól eltér – why not?, ki kéri számon? – az “okosban” megoldja ugyan a favédelmet, óccsóbb is lesz így, viszont ennek sem a hatékonysága, sem a megfelelősége nem biztosított. Kérdés persze az, mi vezeti a felelős műszaki vezetőt ilyen esetekben, hogy teljesítménynyilatkozat, technológiai fegyelem nélkül igazolja a faszerkezetet? Valószínűleg egy régi, föníciai találmány……

Ha már faanyagvédelem: a mártós-áztatós technikák lényege a beszívódás mélysége, fél-egy milliméter nem sokat ér. Most képzeljük el, mikor ezt permetezik…..
A fatelepi áztatásnál két dolog a döntő: a mártandó anyag nedvességtartalma és a felülete minősége. (Na, miért nem szeret favédőszerezni a fatelepek többsége….?) A légszáraz anyag mélyebben szív, viszont a szőrös-szlkás, öreg gatterekkel sufniban fűrészelt, durva felületű fának meg kb ötször több áztatás kell. A szőrök, durva, kicsapó fűrésznyomok elnyelik a vegyszer 40-60%-át.

Szóval csak kezelt faanyagot építsünk be, amit a fatelepen favédőszereztek. Ha megvásároljuk, kérjünk az anyagról tejesítménynyilatkozatot (CSIK-CSOK és társainál ez fontosabb, akármire már nem adnak feltételek nélkül hitelt), amelyik fatelepen meg ezt nem értik, vagy legalábbis úgy tesznek, onnét legközelebb csak tüzifát vásároljunk!

Leave a Comment