Könnyűszerkezetes csomópontok kialakítása

Első körben nézzük a főfalakat! A klasszikus könnyűszerkezetes megoldásokkal két lehetőség is kínálkozik, mindkettőben az a közös, hogy három stud (nem szeretem az “oszlop” kifejezést használni) vesz benne részt.
A rajzon a bal oldalon a kaliforniai sarok szerepel – a “szi kornör”, amikor a rövidebb csatlakozó fal utolsó stud-ja kap még egy szálat, a szegelési/csavarozási rendnek megfelelő rögzítéssel. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag megnöveljük a kapcsolt elemek összfelületét, valamint a sarok függöleges irányú teherbírását.
A második megoldás jobbra látható, itt is egy plusz stud épül be, hasonló szándékkal, mint a kaliforniainál. A rajzon látható megoldástól eltérően is alkalmazzák: félig “betolják” a csatlakozó fal utolsó stud-ja mögé (néha duplázzák is, egyet mellé, egyet mögé). Ilyenkor figyeljünk! A fal belső oldala fele ilyenkor “holttér” keletkezik, tehát a kialakuló, kifele nyitott sávokat a külső burkolat szerlése előtt szigetelni kell!Mindkét megoldáson látszik, hogy a belső oldalon kialakítandó burkolat (giszkarton rendszer általában) tisztességes, teljes felületű indítást kap a sarkokban.
Ezek a klasszikus, a tengeren túlról származó megoldások, ott jellemzően egy szelvényből – a nálunk pallónak megfelelőből – építik fel a szerkezetet.Látni idehaza olyan megoldásokat is, amik a falvastagságnak megfelelő gerendákat építenek be a sarkokba. Én ezeket anyagismereti és höszigetelési szempontból is ellenzem.

Leave a Comment