Blog

Könnyűszerkezet
Faház

Építés
Felújítás
Bővítés
Szaktanácsadás

blog

A könnyűszerkezet ára és a hiedelmek

Mennyibe is kerül egy könnyűszerkezetes épület? A könnyűszerkezet ára reálisan.
Hosszú a hétvége, megint bepattant egy ilyen megkeresés. Ugye nekem meg jön a szokásos válaszom: attól függ….. Mivel a Facebook oldalunkra nem ugyanazok látogatnak, akik benéznek ide a Blogba, így érdemesnek találtam ide is betenni az erről szóló kis írást.
Érdekes piaci szegmensek vannak ezen a területen és ez elsősorban a terjengő legendák hibája: könnyűszerkezetest építek, mert az jóval olcsóbb! Nem, nem lesz jóval olcsóbb!
Egy épület árát (és minőségét) nem a technológia határozza meg elsősorban, hanem a műszaki tartalom, az ahhoz felhasznált anyagok minősége és hát igen, a kivitelezés színvonala.
Bontott, vagy másodosztályú falazóelemekből, barkácsáruházas ablakokkal, helyszínen, szemre kevert betonnal, gödörben oltott mésszel, Pista bácsival, aki betanított kőművesként ment nyugdíjba, nos ezekből egészen kedvező árfekvésű téglaházat lehet kihozni. Nyilván a létrejött minőség nem lesz mindenben azonos a szomszédban emelt, korszerű falazóelemekkel épített, számlás, felelősségbiztosításos építési vállalkozóval végzett munkával.
Minőségi anyagokból és elemekből, tisztességesen tervezett műszaki tartalommal és kivitelezéssel vajjon mitől lenne nagyságrendekkel olcsóbb egy könnyűszerkezetes épület?
Van nyilván néhány apróság: például a technológiai időkkel (beton kötése, vakolat száradása, stb.) sokat lehet megtakarítani -időből. Ha az idő pedig pénz……
Szóval van egy piaci szegmens a könnyűszerkezetes technológián belül is, akikben még él a félár legendája. Ha cáfolom, akkor “szakmailag hülye” vagyok, meg nyerészkedő, mert éppen tegnap járt ott egy brigád, félárat mondtak. Hála az égnek, ahol egy kiszolgálásra váró piaci terület van, ott megjelennek az ezt kiszolgálók is: gmailes, számlamentes rohambrigádok, akik nem kevesebbet állítanak, minthogy lehet ugyanakkora kenyeret sütni feleannyi lisztből is…..kereslet-kínálat szerencsés találkozása.
Nagy örömömre van azonban egy olyan réteg is, akik minőségközpontúak, együtt ragaszkodunk a műszaki tartalomhoz, akik talán a Télapóban is jobban hisznek, mint a “félárú” családi házban. Tervekkel keresnek meg, ötször egyeztetünk, kétszer-háromszor személyesen találkozunk, ebből legalább egyszer ott van a tervező is. Lehet korrekt árakat számolni, anyagszükségletet, munkaórát, munkadíjat.
Ők a (potenciális) ügyfeleink.

A könnyűszerkezetes építés hátrányai és előnyei 1.

Magamtól nem jutott volna eszembe erről írni, de ketten is kérdezték e-mailen keresztül, mik az előnyök és a hátrányok.
Nos, igyekszem összeszedni a legfontosabbakat a könnyűszerkezetes építés előnyeiről és hátrányairól, lehetőleg pontokba szedve:

Valódi hátrányok:
– Általában macerásabb a tervezés, ritka a rutinos, erre szakosodott tervező
– A falszerkezetnek a legjobb rétegrendek esetén is gyenge a hőtartása (vagyis nyáron könnyebben átmelegszik – viszont este gyorsabban is áthül(!), télen viszont gyorsabb ki- vagy felfűteni
– Igazi páratartó doboz lesz (megfelelő kivitelezés esetén), így gyakrabban kell szellőztetni, párareteszes ablakok kellenek, illetve gépészeti úton célszerű a párátlanítást és a szellőzést megoldani
Többszintes (emeletes-padlásteres) épületet komplikáltabb felépíteni ezzel a technológiával
– Néhány dologban jóelőre kell gondolkodni (A felső konyhaszekrény rögzítése a falra, ha nem építünk be előre fogadószerkezetet, bizony tréfás lesz. Ne elég négy tipli a falba, azt’ meg is vagyunk….)

Vélelmezett hátrányok (Béla szomszéd és a munkahelyi kolléga “szakvéleménye” alapján):

“Tíz év alatt tönkremegy! ” Minőségi anyagokból, szakszerű kivitelezéssel megépítve nem. Ilyen esetben az élettartam vetekszik a más technológiákkal épült házakkal. Kérdezzünk vissza, hogy az ő házuk teteje miből készült és mik a terveik vele tíz év után akkor!
“Papírból vannak a falak, minden áthallatszik!” Megfelelő rétegrenddel normális akusztikájú falszerkezeteket lehet építeni. Lásd: itt egy korábbi bejegyzés foglalkozik az akuszikával és a rétegrendekkel.
“Megeszi a penész!” A penészesedés nem a könnyűszerkezetes technológia sajátja, mindenütt jelen van, ahol hőhidak alakulnak ki, nedvesség (párakicsapódás) jelenik meg. A probléma tehát kivitelezési színvonal kérdése -megint.

Valódi előnyök:

Környezetbarát építés. Kevesebb hulladék, többnyire természetes anyagok (fa, gipsz).
Gyorsabb kivitelezés. A hagyományos építkezéseken hosszabb technológiai időkkel kell számolni a kivitelezésben (beton kötési ideje, falszáradás, stb.
– A kivitelezés többnyire szerelőmunka.

Vélelmezett előnyök: (talán a szó miatt, hogy könnyűszerkezetes építés….)

Jóval olcsóbb! Nem, nem lesz jóval olcsóbb! Persze összerakhatja a helyi barkácsszakkör is a szomszéd Pista bácsival, aki eredetileg autószerelő, de a kandácsolás és a nem minőségi anyagok (nem szakszerű) beépítése utólag elég pocsék minőséget szoktak eredményezni.
Gyengébb alap kell! Bár a technológia könnyűszerkezetes, nem csupán az épület tömegéhez alapozunk, hanem fagyhatárhoz, talaviszonyokhoz is. Többnyire a téglaszerkezeteknek is megfelelő alap kell.
A férjemmel/feleségemmel/apósommal majd összerakjuk-befejezzük! A barkácsolásról már írtam az előbb; azért ez a technológia nem egy kínai ácskalapács-motorfűrész-vízmérték univerzum, gépből, célszerszámból, eszközből (és hozzáértésből) azért picit több kell. Amúgy egy építkezés kulcsrakész állapotának a fele kb. költség szempontjából a szerkezetkész állapot: akkor is jön a villanyszerelő, a gázkazános, a burkoló és a vízvezetékszerelő. Feltéve, ha nem Leonardo da Vinchi, a reneszánsz polihisztor az após….

Biztosan van még jónéhány szempont, amit nem soroltam fel, de igyekeztem a leglényegesebbeket leírni.
A legfontosabb, hogy egy épület minőségét (az árát is) nem a technológia határozza meg, hanem a beépített anyagok minősége és a kivitelezés színvonala. Aki csupán a vélelmezett előnyök miatt gondolkodik rajta, az aludjon rá még néhányat!

Akusztika és zajszigetelési 1 x 1


Az egyik legtöbbet hallott kritika a könnyűszerkezetes épületekkel kapcsolatban a “papírfal”, minden áthallatszik, nincs hangszigetelése.
Pedig van megoldás, némelyik faék egyszerű, némelyik pedig a (tervezés) kivitelezés pillanataiban időszerű. Alaptézisünk – minőségi anyagokból és megfelelő technológiai fegyelemmel minőségi könnyűszerkezetes épület építhető – alapján ebbő a szempontból is csak a “jóárasított”, barkácsszakkörök által kivitelezett épületek esetén jelentkeznek problémák.

Egy tézist az elején szögezzünk le: polisztirol szigetelőanyagokat azért nem építünk be a falba (mert tűzveszélyesek), mert az akusztikai viselkedésük botrányos. A főfalak esetén se bízzon senki a kívülre felragasztott tízen-húszon centi EPS táblákban: a falszerkezet és a falban lévő szálas szigetelőanyag fogja végezni a hangszigetelést. Ez volt a faék.
A továbbiak a tervezés és a kivitelezés során dőlnek el, vagyis a sokat emlegetett rétegrendben. A könnyűszerkezetes alapréteg: táblás anyag vázon, másik oldalán táblás anyag, így együtt ideális membránt alkotnak. A hang igazából rezgés, ha ez a rezgés akadálytalanul továbbítódik a szerkezeten belül, akkor a zajcsillapítás nulla. Az épületekben a mindennapi használatban kétféle zajhatás keletkezik. Az egyik a léghang, ami a levegőben keltett hullám (a beszéd, a gyerek készülödése a trombitaversenyre, vagy a nagypapa horkolása szomszéd szobában, stb.). A másik hanghatás neve lépéshang, ez mindig valamilyen mechanikai esemény (kopogás a falon/padlón, teniszlabda pattogtatás, leesik egy kétkilós kalapács a padlóra, stb.). Ezeket a hatásokat decibelben mérjük (dB), ami a hangnyomás mértékegysége. A szálas szigetelés sokat tompít ezen, a javulás a szigetelés vastagságával nő. A bordarendszer ugyanakkor ideális továbbító közeg, ezért (is) van a normális rétegrendekben egy légrés a belső, párazáró fólia és a gipszkarton között.
A válaszfalakat viszont nem nagyon szeretnénk további 5-10 centiméterrel vastagítani, így egyéb rétegrendi trükköket kell alkalmaznunk. Nem a hanyatló (és pazarló) Nyugat dekadens megoldása a válaszfalak egyik oldalán duplán kartonozni: az a “szimmetrikus membrán”, ami a válaszfal oldalain lévő szimpla gipszkartonokon kialakul, simán aszimmetrikussá tehető, ha egyik oldalon duplázunk. A szálasanyag szigetelés persze kötelező….! Ha pedig megtehetjük (megterveztettük), akkor építsünk dupla válaszfalat. Két 5 centiméteres, szigetelt és a külső felén gipszkartonozott válaszfal oldal, közte egy 3-4 centiméteres légréssel nagyon jó eredményeket ad. Többet ér, mint egy 10-es, hagyományosan, szimplán kartonozott válaszfal. (Ráadásul a villanyszerelők, gépészeti tervezők hálásak is lesznek nekünk!)
Külön probléma a léghangok ún. “kerülő hatása”, amikor – ismét a kivitelezés “megolcsósítása” érdekében – a fal-fal kapcsolatokat nem szakszerűen építjük ki: a (fő)falak csak ütköztetve vannak a másik fal síkjára, a fogadó falban nem alakítjuk ki a megfelelő, hanggátló (és tűzgátló!) szerkezetet. Erről a falkapcsolatoknál részletesebb infó található helyes-helytelen ábrával. Nos, a hiányos szerkezetekben az ilyen pontokon a léghang (rezgés) csak a szigetelőanyag csillapításával terjed, megkerüli a legszakszerűbben felépített határoló fal rétegrendjét is. Minden mindennel összefügg.
Sok kérdés jön a padlásterekkel, emeletekkel kapcsolatban. A szerkezeti megoldások mellett ilyenkor kulcskérdés a födémek szakszerű hanggátlásának kialakítása. Elöljáróban szögezzük le, hogy az üresen hagyott padlásterek esetén sem megfelelő megoldás a gerendaközbe rakott szálas (táblás!) szigetelés felső oldalát nyitottan hagyni. A felső síkot is tömítetten zárni kell valamilyen táblás anyaggal (OSB pl.)! A hagyományos tégla/beton épületfödémek önmagukban a tömegükkel végzik a hanggátlást egyrétegű rendszerként. A könnyűszerkezetes födémeknél ezt – ismét csak – a rétegrendek kialakításával tudjuk kezelni. A feladatunk elméletben az, hogy a hang (rezgéshullám) energiáját a továbbhaladás közben megtörjük, csillapítsuk és átalakítsuk. Nagyjából ennyi a hangszigetelés -elméletben.
Persze leginkább házat akarunk építeni, nem akusztikából szerezni fizika doktorátust, térjünk át a gyakorlati megvalósításra!
Induljunk ki a legegyszerűbb – jóárasított – könnyűszerkezetes födémből: gerendázat, rajta felül valamilyen táblás anyag, közte szálas szigetelés, az aljára gipszkarton felcsavarozva. Ezzel sikerült “hanggátló födém” címén rekonstruálnunk a Vörös Hadsereg katonazenekarának szolgálati nagydobját. Léghang-gátlásból hármas-alá, lépéshang tekintetében elégtelen, leülhetsz fiam! Nézzünk akkor ennél szakszerűbb és hatékonyabb födém rétegrendeket:

  • Ha a gerendázat alsó élére keresztben lécvázat szerelünk és erre tesszük a gipszkartont, az 10-12 dB javulást eredményez.
  • Ha a lécváz és a gerenda közé vékony, 2-3mm szigetelőcsíkot helyezünk, tovább javulunk 3-4 dB-lel!
  • Ha lécváz helyett rugalmas függesztőket, vagy sint építünk be a gipszkarton fogadására, az önmagában 15-17 dB csökkenés lehet!
  • A legjobb (és a legdrágább) megoldás, amikor külön szerkezetet építünk a menyezeti rendszer fogadására és a gerendázattól függetlenül rögzítjük. Ez azonnal hoz nekünk 22-25 dB csökkenést.

Bármelyik verziót is választjuk, ha a gerendázat felső felére is keresztlécezéssel vázat készítünk és arra építjük ki az emeleti fogadószint alját (OSB-ből, mondjuk), azzal mindenképpen sokkal kedvezőbb akusztikai hatást érünk el. A felső síkra, a leendő emelet/padlástér aljára felszerelt táblás anyag, OSB lap esetén a huzalszeget messziről kerüljük el: a táblák a födémterheléstől állandó húzott állapotban lesznek, a szegek kihúzódása elkerülhetetlen. Használjunk csavart, vagy (belőtt) bordás szegezést.
Az épületünk komfortosságát nagyban rontják/javítják az akusztikai tényezők. A megfelelően kialakított rétegrendekkel sokat tehetünk azért, hogy kellemesebb hely legyen a lakásunk a mindennapi élettevékenységekre. Az az összeg, amit a szakszerűtlen kialakítással megtakarítunk, meg sem közelíti azt a pénzt, amennyibe az utólagos hangszigetelés (mint általában minden “utólagos” munka) kivitelezése kerül.

generálkivitelezési 1 x 1

Gyakran előfordul, bár írok a Facebookon is erről, hogy generálkivitelezőt keresnek bennünk/rajtunk.
Vagyis olyan vállalkozásra van szükség, ami a mélyépítési és alapozási munkáktól a festésig és a villámhárító felszereléséig mindent megcsinál.
Nehéz ügy ez, gondoljunk csak bele és kezdjünk el számolni: milyen szakfeladatok adódnak egy átadott üres telken történő kezdéstől addig, míg a bejárati járda térkövei közé besöprik a homokot. Hányféle szakma, szakértelem szükséges ahhoz, hogy minden – szakszerűen – a helyére kerüljön az épületben?
Bár Leonardo már 500 éve halott, vannak még, akik hisznek a polihisztorokban (a Télapó valószínűbb!), a mindenhez IS értő szakiparban.
Minden szakterület más-más szaktudás, különböző célszerszámok, gépek, anyagismeret. Ha hasonlítani akarnám, akkor azt mondanám, hogy orvosból is elég lenne egyféle, de van kardiológus, sebész, gégész, belgyógyász, mert amivel foglalkoznak, az egy picit összetett munka. Bár mindegyik munkásruhában van (fehér köpeny), egy vakbélműtétet inkább a sebész csináljon, mint a szemészorvos.
Ráadásul az építkezéseken megjelenő, mindenhez értő “ezermester” kollégáktól számlát sem nagyon érdemes várni az elvégzett munkákról: az adott szakterületre jogosító vállalkozói tevékenység végzésének feltétele a meglévő szakképesítésről szóló bizonyítvány……. Hiába készíti el – akár jól is – a kőműves kolléga a tetőt, ha nincs a hivatalos tevékenységi köreiben a tetőszerkezet építése, akkor számlát sem tud majd adni róla.
Akkor most mi legyen? Ki és hogyan fogja felépíteni a házat?

Nos, ha generálkivitelezőt kerestek (és saját magatok elzárkóztok a munkaszervezéstől és koordinálástól), akkor három lehetőségetek lesz:

1. Kerestek egy generálkivitelező céget. Ebből nincs sok, de azért előfordul. Ezek nem KKV-k lesznek, hanem nagyobb cégek, 7-8 főszakmával, benne 12-20-50 állandó szakemberrel, gépekkel, szállítóeszközökkel, saját logisztikával. Méretükből kifolyólag viszont nem valószínű, hogy elköteleződnek hetekre a kapacitásaikkal egy számukra “mikro” projektre, amikor annak a várható árbevétele kevesebb lesz, mint az alkalmazotti minimumlétszám havi járulékai.

2. Találtok a környéketeken egy olyan vállalkozót, aki a fenti háttérrel nem rendelkezik, de képes/hajlandó a saját környékén ismerős szakiparokat megszervezni az adott munkára. Tehát neki van kőműves, fűtésszerelő, burkoló, ács, gipszkartonos, stb. ismerőse/kollégája és tudja az adott projektre ezek munkáját koordinálni. Az ilyen organizáló “generálkivitelezők” működési köre viszont  80-100 négyzetkilométer, az ismeretségeik határa. Messzebb nehezebben vállalnak koordinációt, hiszen az ismerős szakiparok mennyisége (és utazási hajlandósága) a működési körüktől távolodva arányosan (exponenciálisan) csökken.

3. Talátok egy olyan vállalkozást 2-4 emberrel, akik mindenhez IS értenek, betonoznak, csempéznek, villanyt szerelnek, tetőt építenek, vizet szerelnek, mármint ők négyen. Az ilyen “generálkivitelezés”, vagy meghatározó része gyakran számlamentes, ezért jóárasított lesz ráadásul, ennek az okairól feljebb már írtam: ritka a polihisztor. Természetesen minden építtetőnek a saját döntése, hogy 8-12 szakiparral épít, vagy megbíz egy lelkes barkácsszakkört, akik nem vitathatóan rendelkeznek egy-két szakterületen képesítéssel, szakértelemmel, a többit pedig bevállalják a “láttuk, már, hogyan kell csinálni” alapján.

Mi nem vagyunk generálkivitelezők. Sem az első, sem a harmadik csoportba nem soroljuk magunkat. Ésszerű gyakorlati határok között glettelési, festési, homlokzatképzési munkákban segíthetünk (hozzuk a megfelelő szaktudással rendelkező kollégát), de egy építkezés mindenre kiterjedő összes szakipari feladatát nem tudjuk koordinálni Kőszegtől Dunakesziig.
Amúgy mi, a Woodstuff csapat tagjai afféle utazó vándorcirkuszos életét éljük: “felverjünk a sátrunkat” valahol, a következő kivitelezésünk helyszínén és csináljuk a dolgunkat, faszerkezeteket építünk. Utánaszámoltam: nagyjából tizenötezer négyzetkilométeren működünk! Ennek a saját profilunkba illeszkedően is megvan a maga logisztikája, de így viszonylag nagy területen vagyunk képesek megvalósítani azt a filozófiát, amit képviselünk: a könnyűszerkezetes építésben sok helyre elvinni a nyugati technológiát és munkakultúrát. Sajnálom, de továbbra sem tudunk alapot markolni, lábazatot betonozni és fürdőszobát csempézni, napelemet telepíteni, vagy gázkazánt bekötni. Egyszerűen azért nem, mert láttunk már ilyet (némelyiket csináltuk is, magunknak), de nem ez a szakterületünk, a képzettségünk, a gyakorlati tudásunk és leggyakrabban szerszámunk sincs hozzá.
Mi itt a Woodstuffnál nem értünk mindenhez. Sem mindenhez IS…. Faipari vállakozás vagyunk.

Egy könnyűszerkezetes épület megvalósítása 8-10 szakma, szakterület jelenlétét és hozzáértését igényli. Mi ebből egy, maximum kettő vagyunk. Kisebb épületeken (nyaraló, beépített terasz) időnként vállalunk külső szigetelést, belső glettelést-festést, de arra a feladatrészre is viszünk magunkkal festő, szigetelő szakembert.

Szóval akiknek könnyűszerkezetes rendszer kell, vagy faház, azoknak ittvagyunk. A pék süssön kenyeret, a szabó varrjon öltönyt, a fodrász csináljon frizurát. Az a pék, aki a kenyérért betérőnek hajvágást is ajánl……

A népszerű favédőszer a boncasztalon

Előbányásztam a legnépszerűbb favédőszer, a Tetol leírását.
Jelenleg ez a legelterjedtebb anyag, így amikor az építkezésre megérkezik a zöld, vagy sárga faanyag, nagy valószínűséggel ezzel kezelték. (A színek ne csapjanak be senkit: a sárga/barnás szín az anyagban lévő bór, míg a zöld egy egyszerű indikátor. Tehát nem a zöld szín mélysége határozza meg a faanyagvédelem hatásosságát…..).
Na lássuk, ez a gyári:

Védőhatás

Célszerű a kezelést 5-10 évenként ellenőrizni és szükség esetén megismételni. A már kezelt faanyag újbóli felülvizsgálata különösen akkor indokolt, ha a környezet páradús, mert a lecsapódó nedvesség miatt a védőszer veszíthet hatásosságából. A rovarok elleni védelmet bór hatóanyagok biztosítják, de mivel ezek kizárólag gyomorméregként hatnak a rovarra, a faanyag felületi védelme nem biztosítja a teljes faanyag rovarmentesítését. Faanyagvédelmi szempontból jelentős a gombaölő hatása is. Szakszerű és az előírás szerinti védőszer felvitele esetén a kezelt faanyag az érvényben lévő előírásokban foglaltak szerint nehezen éghetőnek (B1) minősül. A kezelt anyag égése során nem keletkeznek fojtó, erősen mérgező gázok (pl. klór, sósav).


https://www.kemikalrt.hu/index.php/termekek/product/tetol-fb-oldat-favedoszer

Akkor vágjunk bele, van itt két, különösen érdekes mondat!
Kezdjük mindjárt a legelsővel: 5-10 évenként ellenőrizni, szükség esetén megismételni. Szóval életszerűen tíz év után helyenként a gipszkartont, párazáró réteget, belső szigetelést megbontani, szemrevételezni (hozzáértő embert hívni)….ha kell, akkor újrakenni, szigetelés vissza, párazáró visszarakása, gipszkartonozás…… ugye furcsa picit?
A másik mondat még fontosabb: A rovarok elleni védelmet a bór biztosítja. Igenám, de ez “gyomorméreg”, vagyis a rovarnak ennie kell a kezelt faanyagból ahhoz, hogy jobblétre szenderüljön. Így aztán a Tetolos mártásnak, áztatásnak (de főleg a helyszíni permetezgetésnek, ecsetelgetésnek, csekély beszívódási mélységgel) esélye sincs a nyers faanyag belsejében lakók beépítés előtti garantált likvidálására. Ki kell várni, míg olyan helyről esznek (a saját házfalunkban!), míg el nem érnek a vegyszerrel átitatott részhez és ki nem múlnak…..
Minél “lazább” a faanyagvédelm kezelés (az áztatás hatékonyabb beszívódással jár, mint a permetezés, ráadásul az utóbbi sajnálatosan tilos is), annál valószínűbb, hogy a nem megfelelően kiválasztott, kezelt faanyaggal lakótársakat is fogunk kapni.
A szer gombavédelmi hatása ennél homogénebb, jobb; égéskésleltetőnek pedig nagyon jó. Közepesen éghető kategóriából nehezen éghetővé varázsolja a fát. Csakhát a rovarkár…..

A legjobb faanyagvédelem az erdészetben és a fatelepen kezdődik: a tárolás, kéregmentesítés, szakszerű zárítás a rovarkárok szempontjából legalább olyan fontos, mint a vegyszer. Ha megtehetjük, normális fatelepen vásároljunk. Ha azt látjuk, hogy a faanyag fedél nélkül hentereg a napon-esőn, akkor hajtsunk tovább.
Faanyagot mártani, áztatni engedély- és bejelentésköteles tevékenység, a fatelepeknek van ilyen jogosítványuk. Ha csinálják, vásárláskor a kezelésről kérjünk teljesítménynyilatkozatot erről (kötelező kiadni)!
Erről majd részletesebben egy másik bejegyzésben olvashattok.

Rétegek, rétegrend

Egy épület falának hőtechnikai tulajdonságait – hővezetés/hőszigetelés/hőtartás – a fal tömege és/vagy rétegrendje határozza meg.

Drakula gróf erdélyi várának 5-6 méter vastag kőfalai a tömegükkel alkottak, alkotnak hővezetési, szigetelési gátat a külvilág és a belső tér között. Nyáron jó hűvös lehetett, télen viszont minden szobát két-két szekér fával kellett kifűteni naponta, hogy a falak valamennyire átmelegedjenek.
Ugyanezen az elven működött a tömör tégla főfal anno, a tömeg és a rétegek kombinációját a lyukacsos téglák megjelenése nyitotta meg.

A könnyűszerkezetes épületek határoló falai nem a tömegükkel szigetelnek, a titok a falszerkezet rétegeiben és a megfelelő párazárásban rejlik. A megfelelően méretezett és felépített rétegrend szabályozza a kétirányú hőáramlást, ezért kulcsfontosságú a szakszerű kivitelezés. A falszerkezetben szálas szigetelőanyagot használunk, ásvány- vagy üveggyapotot (én az előbbit pártolom). Önmagában a Coca-Cola/Pepsi vitát nyitnánk meg a két anyag összehasonlításáról, van azonban egy fontosabb tényező, aminek a figyelembe vétele nélkül rendesen el lehet szúrni: a falak belső szigetelésénél TILOS szálasanyag-paplant használni! Olcsóbb, szaporább is tudom, ugyanakkor a stud-ok közé “begöngyölt” paplanért – sajnos a fal lezárása után, idővel – eljön a gravitáció…. A paplan lefele megrogy, önmagára tömörödik és félelmetes hőhidak alakulnak ki, főként a falak felső harmadában. Bármilyen jóárasított megoldásnak is tűnik a palan, használjunk táblásított szálas szigetelést. (Apró trükk, hogy az előírt szigetelésvastagságot két rétegben szoktam betenni, például a 15-öst egy tízesből és egy ötösből, az illesztéseket eltolva.) A táblásított anyagnak mindig van egy “schön” oldala, ezen szabjuk, ezt rakjuk befelé.
A belső födémszigetelésről külön nem írok, szó szerint ismételném a fentieket.

Elengedhetetlen kellék a párazáró fólia a belső oldalra. Hogy ez most hőtükrös, vagy síma, az egy másik kérdés, viszont erre való, ilyen nevű, minőségű anyagot vásároljunk, építsünk be. A szomszéd Mari néni kertészetéből megmaradt “paprikázós” agrárfólia nem teljesíti a követelményeket, hozzá csak palántáért meg virágért menjünk.
Minden épületben keletkezik pára, az élet velejárója. Zuhanyozunk, mosunk, főzünk, sőt, időnként lélegzünk is. Ha ez a nedvesség, a megfelelő párazárás hiányában eléri a szálas szigetelőanyagunkat, az egész egyszerűen nem fog szigetelni ( a megfelelő mértékben)! A belső hőmérsékletnél hidegebb falon/falban pedig, nedvesség esetén megjelenik egy új lakó: a penész. A penész gomba és a működéséhez három dolog jelenléte sükséges: hideg, sötét(ebb)ség és nedvesség.
A párazárással az élettani és technikai pára falba diffundálását előzzük meg, de csak megfelelő fóliával, ami szakszerűen van beépítve. Egy zárt párazáró “dobozt” kell beépítenünk a könnyűszerkezetes házunk belsejébe, az illesztéseket, munka közbeni lyukakat az erre alkalmas ragasztóval zárni kell. (Kivitelezésnél, ha mi felraktuk a fóliát és már elmegyünk, árgus szemekkel tessék figyelni a befejező kivitelezőket! Villanyszerelési dobozoknál, kábel-cső átvezetéseknél “el szokott felejtődni” a visszaragasztás….)
Menyezetnél itt is minden fentebb leírt dolog érvényes.

Ettől még marad a pára a lakásunkban, párazáró fólia, pöpec műanyag ablakok, stb. Mi lesz vele?
Egyrészt gyakrabban kell szellőztetni. Aztán, ha ablakok után kajtatunk, válasszunk párareteszes ablakokat a könnyűszerkezetes házunkba, ezek kicsi, hosszúkás nyilások az ablak üvegtestében, nyitható-zárható rendszerrel. Így az ablakok nyitogatása helyett is tudunk passzív módon szellőztetni.
A legjobb persze az aktív párakezelés: ha megengedhetjük magunknak, akkor épületgépészeti módszerekkel tudjuk szabályozni a lakásban a párát (elszívók, szellőző gépek).
Amúgy, ha már rétegrend, a legjobb belső páraszabályozó rendszer a gipszkarton. Minden gipszmolekula 9-10 vízmolekulát tud megkötni, hála az égnek, alakváltozás nélkül.

Legyen egy rajz is a legfontosabbakkal, párazáró fóliával, lécvázzal és a gipszkarton belső síkkal. Igyekeztem érthetően jelölni mindent a skicceken, valamint sem a rajzon, sem a szövegben nem foglalkoztam a külső (jellemzően EPS) szigeteléssel.